Ma olvastam néhány Buddha idézetet.
Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra? Mindenki maga írányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelőséggel, senki más. Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett. Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében. Az élet egy folyamatosan változó mozgás.
Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni. Amikor nagy csalódás ér valakit, sokan azt hiszik, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét. Szívünk a törés helyén is megerősödhet. Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi.
Minden változik, óráról órára. Az elmúlás a harmonia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal. Állandónak tekinteni azt, ami csak átmeneti, hiú ábránd.
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)
