Vééégre megvan! 1-2 napja keresem és most végre megtaláltam. :):):)
5 évvel ezelőtt írtam egy tanulságos mesét. Ez jutott eszembe pár napja és ma előkerestem. Bizonyos részei nem tartoznak senkire (csak akinek írtam), de egy részletét szeretném most leírni belőle. Ha valaki meglátja a mögötte lévőket, nagyon hasznos kis segítség lehet az élet bizonyos területeire. Hangsúlyoznám, inkább EGYAZONOS területére! ;) A mese egy kiscicán keresztül jut el a tanmeséig, de a mögöttes főszereplője mégis, A Kakas:
".... Egyszer volt, hol nem volt, sok-sok évvel ezelőtt... volt egyszer egy farm. Ez a farm sok mindenben hasonlított egy átlagoshoz. A tehenek minden nap adtak tejet, a tyúkok rendszeresen tojtak tojást, a kukorica itt is jó magasra nőtt. Azonban mégis volt valami, ami merőben megkülönböztette a többitől. Az ott élő álatkák kölcsönös, jó viszonya egymással. A kutyának a macskához, a macskának az egerekhez, vagy éppen a kakashoz. Ez az amiről pont mesélni szeretnék.
Történt egyszer ugyanis, hogy egy látszólag átlagos napon egy csapásra megváltozott a farm élete. A kakas kukorékolásával új kiscica született, aki az addig sem szürke hétköznapokba új fényt hozott. Egyszerre felpezsdültek a nappalok és az éjszakák. Mindenki óvni szerette volna és vigyázni a világot felfedezni vágyó kiscicát. Ahogy teltek a napok, egyre messzebb merészkedett szülőhelyétől a padlástól és szépen lassan megismerte a farm összes lakóját. Elbűvölő kis teremtés volt. Léptei oly kecsesek voltak, mint a lágy, finom szellő. Hatalmas szemei ragyogtak akár a csillagok. Puha bundája selymes volt, mint a friss fű. Finom tappancsai, érdes nyelve, elbűvölő hangja mindenkit elvarázsolt. Az izgalmas, de egyben fárasztó napokat melyek az ismeretlen megismerésével teltek, pihentető éjjelek követték és egy valamitől különleges reggel. Valamitől minden reggel olajozottan indult, egy megnyugtató hanggal, mely beindította a farm életét. Ez minden reggel kíváncsivá tette a kiscicát. Vajon honnan jöhet, kitől származhatnak ezek a kellemes és ugyanakkor energiát adó hangok??? Amikor hallotta, mindig biztonságban érezte magát és valami különöset érzett. Teljesen átjárta a testét, mintha egyé vált volna vele. Elhatározta hát, hogy feltétlen meg kell ismerje a tulajdonosát. Másnap reggel korábban kelt mint a nap és elindult útjára. Leszökdécselt a szalmabálákon, átsurrant a tehenek alatt és kibújt a résnyire nyitva hagyott istálló kapuján. Odakint még minden csöndes volt. Egyedül a farm kutyája lett figyelmes a mozdulataira. Öreg és bölcs kutya volt, az ember leghűségesebb szolgája. Szürke bundája teljesen beleolvadt a hajnal fátyolába. Ő volt a legidősebb állat, aki mindent észben tartott és aki mindenkiről mindent tud. Ha valakinek valami gondja volt biztos, hogy hozzá fordult tanácsért. A kiscica most azonban mégis meglepte őt.
- Mit csinálsz itt kint az udvaron mikor még a Nap is alszik? -kérdezte a cicát. - Nem kellene még aludnod?
- Tudod Bodri terveim vannak. Elhatároztam, hogy megnézem honnan jönnek azok a különös hangok amik minden reggel beindítják a napot.
- Az más. Engedd, hogy elkísérjelek, és ha gondolod, mesélek majd a tulajdonosukról. De sietnünk kell, mindjárt felkelti a napot. Gyorsabbra vették lépteiket, végigmentek a kis tó partján a kukoricák mellett és a malacok után olyan kerítésre lettek figyelmesek ahol még soha nem járt a kiscica. Leültek a kapujában és megszólalt a kutya: - Megjöttünk!
- Itt vagyunk? -kérdezte a cica. - Ez az a hely, ahonnan jönnek a hangok?
- Igen! Ez a Kakas birodalma! Nélküle nem lenne csak sötétség. Ő az aki vidámságot, energiát és fényt hoz az életünkbe. Ő a vidék toronyórája, ha kell, a háztető csúcsáról őrködik az emberek és az állatok fölé emelkedve, élesen vizsgálva a látóhatárt. Gyengéd, figyelmes és megértő a birodalmában. Sokunknak azonban csak a látszat marad. Büszke tartása és kemény lépte. Szép termete, élénkpiros taraja, gyönyörű sokféle tolla, csodálatos, tarka színekben pompázó ruhája. Azonban a titkos kert kapuját szorosan zárva tartja mely a birodalmába vezet és csak keveseknek enged bepillantást. Talán majd egyszer maguktól kinyitják a kaput. Izgalmas élmény lesz... de a pillanatot ő maga fogja megválasztani.
- Látnom kell a birodalmát! -szólt a cica és indult is volna.
- Nincs értelme a zárat feszegetni vagy átmászni a kapun. -érkezett a kutya válasza. - Ha még nem jött el az időd, belül úgyis csak gondosan ápolt ürességet fogsz találni, mert ha a kakas nem akarja, hogy valamit meglássanak, akkor azt képes láthatatlanná tenni. -mondta, és abban a pillanatban megérkezett a napfelkeltét és az új nap kezdetét jelző kiáltás. Nyomában szertefoszlottak a rémlátomások és lázálmok, semmivé vált az illúzió és a sötétség. Felpezsdült az élet. Megjelentek a nap első sugarai és a kiscicát valami melegség árasztotta el.
- Ez csodálatos! -szólt, miközben megpillantotta életében először a kerítés végén kukorékoló kakast.
- Az bizony, és akkor még nem láttál semmit. -válaszolt, majd útjára indult a kutya. Sokszor eljött ide reggelente a kis teremtés sőt, napközben is erre tévedt, hogy láthassa és hallhassa a fényességet és nyugalmat adó állatot. Mintha valami különös, szorosabb kötődés fűzte volna a kakashoz mint pusztán a látszat. Ahogy teltek a napok úgy lett egyre nagyobb cica belőle és a kakas is kezdte észrevenni a farm arra járkáló, hízelgő, bájos tagját.
- Mesélj még nekem a Kakasról! -fordult a kutyához a már nagyobbacska cica. - Meg szeretném ismerni őt.
- A legjobb módja, hogy megismerd az ha Te magad ismerkedsz meg vele. De a Kakas nem könnyű eset. Régóta ismerem és sok mindent tudok róla, mint ahogy rólad is. Eleinte nem hittem volna, de most már tisztán látok mindent. Fiatalabb korában szenvedélyes volt, de rendkívül sebezhető is. Azóta megtanulta hogyan lehet a látszattal minden mást elvakítani, de rendkívül becsületes, őszinte, szolgálatkész és bátor. Soha nem érzi senki, hogy unatkozna a társaságában. Sokan érzéketlennek tartják, pedig tévednek. Érzékenységét talán önmaga elől is rejtegeti, mert zavarja saját sebezhetősége. Fél, hogy kiismerik, esetleg nyársra húzza egy rossz szándékú szakács. De ha egy nőt beenged a birodalmába, gyönyörű, romantikus perceket élhet át vele az a kivételes élőlény. Emellett féltékeny is, azonban ezt nem mutatja ki, mert nincs túlságos tehetsége az érzelmek kinyilvánításához...
Tovább teltek a napok és szép lassan egyre közelebb került egymáshoz a két élőlény. Egyre jobban kezdték megismerni egymást. A farm állatai soha nem hitték volna, hogy ilyen rövid idő alatt két lény között ilyen megértés lehetséges. Mindenki csak csodálta őket és bámuló pillantásokkal irigykedtek. Boldogság töltötte el szívüket és a nappalok másként, jobbként ébredtek.
- Ha adhatok egy tanácsot, vigyázz! -szólt szürke bajusza alól a cicának a kutya. - Ne zúdíts rá mindent elsöprő, kisajátító szenvedélyt és törekedj a párbeszédre. A Kakas imádja a hosszas, filozofikus eszmefuttatásokat. Azonban erősen érzéki is és ínyenc az élet minden területén. Hamar megunja azonban azokat a nőket akik túl hamar engednek neki. Őt vonzza és izgatja az apró ellenállás. Igazából azt szereti, ha egy egész baromfi udvar áll a rendelkezésére. Látszólag szétszórt, de nagyon is tudatában van a felelőségnek. Ha már egyszer elkötelezte magát, hát kitart. Biztosíts védelmet, hogy megőrizd boldogságotokat. Fabrikálj kettőtöknek közös érdekeket és közös felelősséget. Ő akkor lesz boldog, ha Téged is boldognak lát. Izgalmas dolog vele megosztani az életünket. Légy hát kivételes és azt kapod tőle, amire valóban vágysz ...."
A mese publikus része eddig tart. Csattanó nincs, mert az egy másik mese, tanulság viszont igen, azt szűrje le mindenki magának. Inkább útmutatásul szolgál, egy nem is olyan bonyolult lélekhez! ;)
Szép álmokat!
